Amikor megĂrtam az EzerĂ©ves Ĺ‘rszolgálat sorozat befejezĹ‘ kötetĂ©t, hiányt Ă©reztem. Azon gondolkodtam, vajon hogyan kezdĹ‘dhetett az egĂ©sz törtĂ©net, Ă©s amĂg ezen törtem a fejem, rájöttem, hogy ez
Amikor megĂrtam az EzerĂ©ves Ĺ‘rszolgálat sorozat befejezĹ‘ kötetĂ©t, hiányt Ă©reztem. Azon gondolkodtam, vajon hogyan kezdĹ‘dhetett az egĂ©sz törtĂ©net, Ă©s amĂg ezen törtem a fejem, rájöttem, hogy ez az olvasĂłt is fölöttĂ©bb Ă©rdekelheti. Az jutott az eszembe, meg kellene Ărnom a mese elejĂ©t, de egy kicsit tĂ©vedtem. A mesĂ©t nem Ă©n Ărtam, az megĂrta saját magát. MĂ©g a szereplĹ‘ket sem Ă©n találtam ki, azok hĂvás nĂ©lkĂĽl jelentkeztek, Ă©s tudatták velem, ha a törtĂ©net elejĂ©re vagyok kĂváncsi, akkor az Ĺ‘ karakterĂĽket ábrázoljam, Ă©s az Ĺ‘ sorsukat kövessem. Ez a regĂ©ny nĂ©lkĂĽlem szĂĽletett, csak lejegyeztem, de Ărni a sorozat másik nĂ©gy kötete Ărta. A mondatokat Ă©n formáltam ugyan, de ez nem több annál, mint amikor a törtĂ©nĂ©sz lejegyzi a rĂ©gi korok esemĂ©nyeit. A mese Ăşgy kanyargott, ahogy akart, Ă©s abba nem avatkoztam bele. Egy törtĂ©nĂ©sz sem másĂthatná meg az eltelt idĹ‘k esemĂ©nyeinek leĂrását. BeszĂ©lhet rĂłla viccesen vagy szomorĂşan, szárazon vagy drámai hangon, de a valĂłt kell mondania. Nekem is csak ennyi választásom maradt.
VĂ©gĂĽl pedig kiderĂĽlt: az ezerĂ©ves Ĺ‘rszolgálat tĂzezer Ă©vvel ezelĹ‘tt kezdĹ‘dött.
JĂł szĂłrakozást kĂvánok a regĂ©nyhez!